*Bruce amikor felébredt, Selina nem volt mellette. Felült az ágyon és körbenézett, de nyomát nem lelte a nőnek. Megijedt, hogy Selina visszaélt a helyzettel és a férfi bizalmával. Felöltözött, majd lement a Denevérbarlangba. Nagy meglepetésére ott találta a nőt, aki épp edzett.*
Bruce: Selina?!
*A nő ekkor megfordult, és elmosolyodott.*
Selina: Jó reggelt! Remélem nem gond, hogy szó nélkül lejöttem. Olyan édesen aludtál, hogy nem akartalak felébreszteni.
Bruce: *elmosolyodott* Dehogy gond. Most, hogy itt vagy mutatok valamit.
*Bruce odalépett a számítógéphez és megnyomott a billentyűzeten egy gombot. Mögöttük a földből pedig egy nagy vitrin emelkedett ki, amiben Batman ruhája és a Macskanőé volt.*
Bruce: Lucius elvégzett némi fejlesztést a ruhákon, de a vitrin az én ötletem volt. Na, hogy tetszik?
*Selina egy darabig csillogó szemekkel nézte a két hős ruháját egymás mellett, majd Bruce-ra nézett.*
Selina: Fantasztikus. Bruce, mondtam már, hogy szeretlek?
Bruce: *vigyorgott* Én mondtam már? *csókolta meg Selinát*
/Denevérbarlang. Később./
*Selina és Bruce odalent edzett. Egymással harcoltak így elsajátítva a másik gyengeségeit és erősségét. Bruce tanította Selinát arra, hogyan vegye észre a sötétben rejtőző ellenséget. Bekötötte a nő szemét, s a kezében egy fa rúddal igyekezett csendben lépkedni.*
Bruce: Meg kell tanulnod uralni az érzékeidet! Elvégre egy macska vagy. Ki kell zárnod a külvilág zajait, s csak egy bizonyos pontra koncentrálni. *ekkor a nő felé suhíntott a rúddal.*
*Selina nem készült fel az ütésre, így az a lábszárát érte, amitől megrogyott.*
Bruce: Nem foglak kímélni, mert az ellenségeid sem fognak. Nem könyörülnek rajtad. Gyerünk, állj fel!
*Selina felállt.*
Bruce: Figyelned kell! Összpontosítanod! Egyenletesen vedd a levegőt. Lassan be, majd ki. Halld meg a másik lépéseit, lélegzetvételét!
*Selina lehunyta a szemét és mindent úgy csinált, ahogy Bruce mondott. Úgy érezte, valami megváltozik benne. Az izmai megfeszültek, a pupillái összeszűkültek akárcsak egy macskáé és a hallása felerősödött. Minden egyes kis zajt hallani kezdett. A víz csöpögését, a denevérek szárnyverését a barlangban. Ki kellett zárnia a külvilágot. Egyenletesen vette a levegőt, s összpontosított.*
Bruce: Ösztöneid mit sem érnek, ha nem tudod őket felhasználni.
*Bruce egy darabig lépkedett körbe a nő körül, majd a rúddal hasba akarta vágni, de Selina ekkor jó erősen megragadta a fát. Bruce elégedetten mosolygott.*
Bruce: Nagyon ügyes! *azzal ismét meg akarta ütni de Selina kivédte.*
*Immáron a tréning harcolássá vált. Mindketten támadtak a másikra, s kivédték a másik ütéseit. Selina egy óvatlan pillanatban kigáncsolta Bruce-t, majd ráült.*
Selina: Hogy is mondják? A tanítvány felülmúlta a Mestert? *vigyorgott*
Bruce: Nem hinném. *azzal lelökte magáról a nőt és ő volt felül* Engem te nem tudsz legyőzni!
Selina: Miért is ne tudnálak? Ismerem a gyengédet.
Bruce: Igen?! S mi volna az?
Selina: Én. *azzal ismét ő volt felül és megcsókolta a férfit.*
*Selina végighúzta a kezét Bruce meztelen, ám izzadt mellkasán, közben pedig szenvedélyesen csókolta. Bruce a kezével gyengéden végigsimította a nő hátát, amibe Selina szinte beleborzongott. Bruce a másik kezével közben egy kis denevér alakú dobócsillagot tartott a nő hasához.*
Bruce: Nem figyeltél eléggé. *mondta elégedetten*
*Selina ekkor kieresztette a karmait, s Bruce combjaiba kapaszkodott, amitől a férfi felszisszent.*
Selina: Te sem, drágám!
*Bruce elnevette magát, majd eldobta a kezében lévő fegyvert. Selina is hasonlóképpen cselekedett. Felálltak, majd egy törülközövel letörölték magukra az izzadságot.*
Selina: Bruce, tudom hogy nem szeretsz bálokba járni, de mi lenne, ha elmennék arra a szilveszteri rendezvényre?
Bruce: Te szeretnél elmenni, akkor rendben. Menjünk,
*Selina látszólag meglepődött.*
Selina: Komolyan?
Bruce: Érted bármit szerelmem. *mosolygott*
Selina: Ó, köszönöm! *ugrott a férfi nyakába* Imádlak! Imádlak!
Bruce: Azt tudom. Viszont ma este dolgunk van, remélem nem felejtetted el.
Selina: Nem, dehogy. Ilyeneket sosem felejtek el. *nevetett* Most megyek lefürdöm, nem akarsz csatlakozni? *mosolygott kacéran*
Bruce: Szívesen. *ment a nő után.*
/Gotham városa. Este./
*Kint szakadt a hó. Batman egy magas toronyház szélén állt és kémlelte a várost. Néhány perc múlva a Macskanő lépett oda mellé.*
Macskanő: Gyönyörű esténk van, nemde?
Batman: Minden este gyönyörű, ha van miért élnünk. *nézett a nőre*
Macskanő: Gondolod, hogy ezen a téli estén valaki bűntényt fog elkövetni?
Batman: Mindig vannak kivételek. A bűnözőket nem érdekli, a természet szépsége és az élet, csak a saját fejük után mennek. A pénz és a hatalomvágy hajtsa őket.
Macskanő: De te itt vagy, hogy mindezt megakadályozd.
Batman: Itt vagyunk. Mi fogjuk megakadályozni.
Macskanő: A szüleid gyilkosát elkapták?
Batman: Igen, de nem kapta meg a megfelelő bűntetést. A bíróság korrupt volt és kiengedték.
Macskanő: Tehát szabadlábon van?
Batman: Nem. Megölték.
Macskanő: Azt kapta, amit megérdemelt.
*Batman csak némán nézte a táját.*
Macskanő: Miért mondtad, hogy nem vagy hős? Hiszen az vagy. Nézd meg, mennyi mindent tettél ezért a városért! Tisztelnek téged.
Batman: Meg akartam ölni a szüleim gyilkosát. Ha más nem lövi le, amint elhagyja a tárgyalótermet, akkor én tettem volna meg. Nem vagyok jó ember, Selina.
Macskanő: Dehogy nem. Bruce, nálad nem ismerek jobb embert. *lépett oda hozzá és fogta meg a karját.*
*Ekkor az égen Batman jele jelent meg.*
Batman: Mennünk kell! *azzal leugrott a tetőről*
*Elmentek a bűntény helyszínére, amely egy templom volt. Négy huligán épp a templomot fosztotta ki. Batman ugrott oda eléjük.*
Batman: Nem mondták még nektek, hogy ez egy szenthely?
Hulligán:Nocsak, Batman! Te is szoktál templomba járni? *nevet*
Batman: Rakjátok le, amit vinni akartok!
Huligán: Különben mi lesz? Egyedül úgy sem tudsz elbánni velünk.
Batman: Kimondta, hogy egyedül vagyok?
*Ekkor a Macskanő ugrott mögéjük.*
Macskanő: Kukucs! *azzal kiütötte az egyiket.*
Batman: Szép ütés. *jegyezte meg*
*Batman harcolni kezdett velük, és a Macskanő is. Az egyik huligán felmenekült a tetőre, ahová Batman utánament.*
Huligán: Kérem, ne bántson!
Batman: Add fel magad a lent álló rendőröknek!
Huligán: Előbb a halál! *azzal leugrott a tetőről*
*Batman még időben utánalőtt a csáklyával így, megfogta a zsinór, amint földet ért.*
*Batman indult volna le, amikor a tetőn lévő asztalon észrevett egy aktát, amire az volt ráírva: "Batmannek." Odalépett kinyitotta és minden adat benne volt Bruce Wayne-ről. Feldühödve nézte, majd Selina szakította félbe.*
Macskanő: Mennünk kellene!
*Batman becsukta az aktát, majd elhagyták az épületet*
/Wayne Birtok. Egy órával később./
*Bruce és Selina összebújva feküdtek az ágyon. Bruce igencsak szótlan volt.*
Selina: Már alig várom a bált. Tudod, hogy a szerelmespárok, akik Szilveszter éjszakáján éjfélkor megcsókolják egymást, azok örökké együtt lesznek.
Bruce: Sosem akarlak elveszíteni Selina! Szeretlek.
Selina: Nem is fogsz Bruce! Örökké melletted leszek.
*Bruce ekkor odahajolt a nőhöz és szenvedélyesen megcsókolta.*
/Gotham városi csarnok. A bál estéje./
*Selina előbb érkezett a bál helyszínére, mint Bruce. A férfi azt mondta, még el kell intéznie valamit, így később érkezik az autójával. Alfred odakint a csarnok előtt várakozott Selinával. Bruce megérkezett a Lamborghinijével és minden szempár rá szegeződött. Elegánsan, megborotválkozva, haját levágva szállt ki az autóból. Nem törődött az újságírókkal, hanem Selina felé ment.*
*Selina ott állt és mosolygott.*
Bruce: Jó estét, Miss Kyle! *csókolta meg, majd Alfredra nézett.* Alfred. *mosolygott rá*
Selina: Minden rendben? Olyan izgatottnak tűnsz?
Bruce: Persze. *levette a zakóját, majd Alfrednak adta.* A mobilomat az autóban, hagytam, mindjárt jövök.
*Bruce kiriasztotta az autóját, majd beült, hogy kivegye a mobilját és ekkor a Lamborghini felrobbant. Mindenki sikoltozni és menekülni kezdett. Selina arcára és ráfagyott a mosoly, s odarohant volna az égő autóhoz.*
Selina: Bruceee!!! *sírva ordította, Alfred pedig visszafogta.*
Alfred: Nem mehet oda!!
Selina: Neeee!!! *sírt*
/Wayne Birtok. Pár órával később./
*A tűzoltók eloltották a Lamborghini tűzét, s Bruce Wayne-t hivatalosan is halottnak nyílvánították. Selina ott ült a nappaliban a kanapén és bámult Maga elé. Próbált erős lenni, de úgy érezte megszakad a szíve. Kezében Bruce zakóját szorongatta, amin javában érződött a férfi finom parfüme. Lehunyta a szemét, s engedte, hogy a könnyek végigfollyanak az arcán. Sírt ahogy csak tudott.*
*Selina később már Bruce egyik kockás ingjében volt és ült az ágyon. Nem tudott elaludni folyton a férfi járt a fejében. Lesétált a konyhába, töltött magának egy pohár whiskey-t, majd a kanapéhoz ment. Kortyolgatta az italt és bámult maga elé. Alfred lépett oda hozzá Bruce zakójával a kezében.*
Alfred: Hogy érzi magát, Miss Kyle?
Selina: Nem tudok aludni. Folyton Bruce jár a fejemben. Már most nagyon hiányzik Alfred.
Alfred: Én is így vagyok. Nekem is hiányzik. Szörnyűség, ami történt.
Selina: Maga szerint ki tehette ezt?
Alfred: Nem tudom. Nagyon jól tudja, hogy Bruce Wayne-nek sok ellensége volt. A viselkedése és a pénze miatt is.
Selina: Mi lesz velem nélküle Alfred? *fakadt sírva*
Alfred: Wayne úrfi szerette volna Önnek adni ezt. A zakója zsebében találtam. *vesz ki egy kis dobozt majd Selinának adja.*
Selina: Mi ez? *nézett rá könnyes szemekkel*
Alfred: Nyissa ki!
*Selina kinyitotta a dobozkát és egy jegygyűrű volt benne. A gyűrű belsejébe bele volt írva Selina neve.*
Selina: Hát ezért volt annyira furcsa... *fakadt sírva* Meg akarta kérni a kezemet.... *nézett kérdőn könnyes szemekkel Alfredra*
Alfred: Igen. Bruce úrfi nagyon szerette Önt. Együtt képzelte el az életüket. Mindketten megérdemelték volna a boldogságot. *azzal elsétált.*
*Selina kivette a gyűrűt a dobozból és nézte egy darabig, majd felhúzta az ujjára. Ebben a pillanatban megszólalt a nappaliban lévő óra, mely jelezte, hogy éjfél van. Újév. Selina sírt majd megszakadt és fejét a kezére hajtotta, majd megcsókolta a jegygyűrűjét.*